allergiagyanús tüsszentés

"Itt élek, bár azt se tudom mi ez. Már mind belehaltunk párszor. De nem segít. Pest nem rendszergazda, maximum villanypásztor. És akkor mire volt jó az állatkert annyiszor, tucatnyi csajjal, a szűz, üres Dohányon végig annyi hajnal - mire volt jó az IKEA, az alkonyodó fogarasi Tesco. Itt van a város, vagyunk lakói. És a kérdés: hogy nekünk ez jó? Valaki mondja meg, mit ér, kétmillió bliccelő a jég hátán? És valaki mondja meg, de komolyan, hogy ki a bánat az a Széll Kálmán?"

forrás: Simon Márton, mika.. slam poetry

Fleurs du mal

"A romlás virágai hozzád képest szűzies tavirózsák!" Így éreztem magam a hétvégén két fiatal francia és a legkedvesebb barátnőm társaságában. Ezek a fiúk tiszták és nyitottak. Másfél évet utaztak körbe a világba Új Zélandtól Iránig és megtapasztalták az életet úgy, hogy a komfort zónájukon kívül helyezkedtek. Olyan energiák dolgoztak bennük, amik emlékeztettek a régi önmagamra. Lamentálás helyett a gondolat, ami megszületett bennem a találkozás törésvonalán:

"Nem jók a szavak. Valahol talán tudja a dolgokat, szavak nélkül; s ezért nem szeret magyarázkodni. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele." Ottlik Géza (1912. május 9. – 1990. október 9.)

A csúcsról lefelé sétálva

A Garda tónál jártam. Via Ferrata túrán, azaz két karabinerrel egy kötélpályán -folyamatos biztonságban- másztam felfelé magasra, alattam a Garda tó. Csodaszép látvány, mégis különös felismerés, hogy ezekkel a biztosítókötelekkel meg túravezetőkkel milyen komikus kalandot vásároltam magamnak. Végülis eredetileg az ember azért indul neki a hegynek, hogy legyőzze. Hogy közel legyen a természethez, hogy megtapasztalja az érzést - ami minden ember lelke mélyén ott feszül - , hogy Isten nagy és én kicsi vagyok! Hogy nem vagyunk biztonságban, de így lehetünk csak szabadok. Ez a z'Élet!
... Erre én elmegyek és két karabinerrel folyamatosan csatolgatom magam egy vaskötélre...Kapaszkodok! Amúgy fizikailag, ezzel szimbólikusan is....A másik gondolatom meg az volt, hogy igazán nincs is szükségem a kihívásra. De még a kihívás illúziójára sem. Ha a megvilágosodás felé indulnék, akkor azt inkább a mozdulatlanságban keresném. Ez az aktívkodás valamiféle elterelő hadművelet.
Persze attól még az egész gyönyörű és menni jó és csodás a kaland, csak van ez a másik oldal.

utószó...
Amiket ide leírok többnyire aggodalommal töltik el a szeretteimet. Felhívnak, hogy jól vagyok-e, amikor keserédes vagy cinikus a hangvétel, esetleg szomorú a végkicsengés. Megnyugtatásul: nincsen semmi baj! Sőt! Minden a legnagyobb rendben van. Élek. Egészséges vagyok. Szabad vagyok. Borzalmasan élvezem az életem, annyi minden történik velem, hogy azokat képtelenség lenne mind leírni....Egyszerűen szeretek fejben eljátszani filozófiai síkra vetítve a történéseket. És ez kerül ide a blogba zanzásítva. Most is ennyi történik csupán. Szóval baromi jó volt a Garda tónál Via Ferratázni! Meg filózni is nagyon jó:)

Azt mondja

Azt mondja már akart hívni, hogy elmondja hazáért...akart, de a nagy rohanásban elfelejtett. Azt mondja ebből ne vonjak le következtetéseket.

Én meg azt mondom ....***%$#&$#

Published with Blogger-droid v1.6.8

Büszke vagyok

Ritkán érzem ezt. Mondhatnám, a sikereimre legritkább esetben vagyok büszke. Inkább úgy élem meg a dolgokat, hogy a siker az a kemény munka természetes velejárója és nem jár érte különösebb vállon veregetés. Nemrégiben a főnököm hívta fel rá a figyelmem, hogy van ez a -szerinte- rossz tulajdonságom. Azóta próbálok odafigyelni erre és bátran vállon veregetni magam a sikereimért. Ez nagyjából az utóbbi időben egy csodaszép kék ballonkabát, és egy nem kevéssé csodálatos kardigán formájában meg is történt. (Köszi fönci:)

Ma viszont tényleg büszke vagyok, úgy igazán, belülről. Mert tök lázasan végigcsináltam egy számomra fontos többnapos továbbképzést, megtanultam egy újabb edzés típust és DeepWork oktató lettem.
BodyART basic és dynamic után még több továbbadható, a körülöttem élők számára hasznos tudást szereztem, és abban fejlődtem megint egy csipetnyit, amit teljes szívvel tudok csinálni.
Simán lehet, hogy nem az a baj, hogy nem tudom kellőképpen megünnepelni a dolgokat, hanem az, hogy nem olyan dolgokban vannak amott sikereim, amik nekem tényleg fontosak.

Lábjegyzet: a képen közepén Robert Steinbacher sportzseni, a bodyART és a DeepWork atyja, balján pirosban szerény személyem (meg egy csomó másik amúgy fontos ember, akik maguk is büszkék, de most magamat ünneplem...:)

Published with Blogger-droid v1.6.8

vissza.

Azt mondja, amikor meghalt, a fehér ruhás ember megkerdezte, hogy vissza szeretne e jönni. Vissza.- válaszolta erre. Azóta terhek nélkül, a pillanatnak él.

Published with Blogger-droid v1.6.8

Komfort zóna

Kimozdítani a komfortzónából magadat vagy egy másik embert. Közben megmaradni annak, aki vagy. Spontaneitással, humorral és öniróniával élni... a csoda receptje. Ennél emberibb, humorosabb, szívszorítóbb és örökérvényűbb filmet, amin ráadásul önfeledten szórakoztam miközben a moziban ültem, azt hiszem még nem láttam...Életrevalók. Kötelező darab